Szörnyek bennem halálos paraziták félelmetes mellékhatásai

Nem egyszerűen az szörnyek bennem halálos paraziták félelmetes mellékhatásai nemzetek irodalmainak összességét.

Szabó Lőrinc összes versei

Azoknak a története elolvasható külön-külön. Nem szándékom lajstromba írni őket. A világirodalom egységes, összefüggő folyamat, egyetlen hatalmas vérkeringés.

Mikor Goethe először észrevette, és nevet adott neki, már réges-régen létezett: mert sokkal régibb, mint a nemzeti irodalmak. Csakhogy akkor még nem hívták "világirodalomnak", hanem jelző nélkül, pusztán csak "irodalomnak".

Csendes szörnyetegek S01E03

Jelző inkább az egyes nemzetek külön literatúráit illette. A világirodalom nem ezekből állt össze nagyobb egységgé.

Ellenkezőleg: az egyes nemzeti irodalmak különültek el a világirodalmon belül, mint állam az államban, külön nyelveik védbástyái mögött, mindjobban önálló életet kezdve.

Kivált, amint az ébredő nemzeti eszme is erősítette önállósodásuk tudatát és büszkeségét. Persze ez nem azt jelenti, hogy minden kapcsolatot a világirodalommal megszakítottak volna. Nemcsak saját nemzeti talajukból táplálkoztak, hanem világirodalmi áramlatokból is. Hisz a fának sem elég a föld nedveiből szívott erő: szüksége van az esőre is, melyet az ég szelei hoznak. Ezek az esők végigvonulnak Európán, mindenütt üdítve és termékenyítve.

Viszont a nemzeti irodalmak is táplálják a világirodalmat. Egy-egy sejtjükkel újra és újra belekapcsolódnak a nagy vérkeringésbe. A legkisebb, legistenhátamögöttibb nép is szülhet olykor egy-egy "világirodalmi nagyságot".

S aztán a "világirodalom" a nemzeti irodalmak közegén át nyilatkozik. Bennük válik láthatóvá, mint a szél a hullámzó erdőkben. Erdő nem egy van: de egy a szél. Ez nem volt mindég így.

Giardia gallbladder pain

A világirodalomnak hosszú évszázadokon át külön közege volt, külön nyelve, a latin. Ezen futott a főáram, az egyes nemzeti nyelvek irodalmai sokáig csak szerény, föld alatti életet éltek. A latin pedig csak jogutódja gazdagabb nénjének, a görögnek, mely hatalmas, régi korszakok folyamán szintén az irodalmi világnyelv szerepét töltötte be.

Így született ez a mi modern, soknyelvű "világirodalmunk": egy egynyelvű irodalomból, egy halott nyelv irodalmából. A latin meghalt, de a gazdag örökséget, már életében s gyengülése idején, szörnyek bennem halálos paraziták félelmetes mellékhatásai átvették s továbbgazdagították leánynyelvei, akikhez néhány unokatestvér is szörnyek bennem halálos paraziták félelmetes mellékhatásai.

Sőt később egy-egy nem rokon is, mint a magyar. Aki a világirodalom történetét írja: az ennek az örökségnek leltárát és számadásait veszi fel.

A közöset keresi a sokfélében, az egységes szellemi folyamot nemzetileg széttagolt világunkban. Az egységes és egyetlen Irodalmat idézi, mint egy nagy élő szellemet, amely megszületett valaha Görögországban, opisthorchiasis fascioliasis - továbbélve és gazdagodva a kereszténység világlelkében - nem halt meg akkor sem, mikor ez a lélek nemzetek szerint széthasadozni kezdett.

Árama átüt nemzetről nemzetre, hol itt, hol ott ragyog föl s lüktet tovább, s maig sem vesztette el egészen erejét s egységes lendületét. Meg kell azonban mondani, hogy napjainkban némileg gyengülni látszik, s elfúlni az egyes irodalmak fölszabadult burjánzása alatt. A világirodalom történetírója mindenesetre szemben találja magát a modern irodalmak szellemével, melyek egyre inkább csak arra büszkék, amiben a közös áramtól különbözni, attól elszakadni tudnak. A világirodalomnak, mint egy hagyományos egységnek, képét megrajzolni egyáltalán nem modern feladat.

Aki ma erre vállalkozik, tisztában kell lennie azzal, hogy törekvése konzervatív, sőt reakciós. Az európai hagyomány ereje egyre csökken, a nemzetek szellemi téren is ellenségek módján szörnyek bennem halálos paraziták félelmetes mellékhatásai farkasszemet nézni, irodalmi kultúránk a fölbomlás tüneteit mutatja.

Világirodalom-történetet írni sohasem volt korszerűtlenebb.

BABITS MIHÁLY: AZ EURÓPAI IRODALOM TÖRTÉNETE

És sohasem volt aktuálisabb. Más szóval nem úgy fog "világirodalom-történetet" írni, ahogyan ma szokás. A tudománynak is divatjai vannak; de ő nem megy a szörnyek bennem halálos paraziták félelmetes mellékhatásai után. Már az anyagát is másképp határolja körül.

• Kínpad az egész világ | Litera – az irodalmi portál
• Kerek és pinworm tünetek
• Giardiasis trichopolum Giardia gallbladder pain Helminth tojások és lárvák Spread the loveGiardiasis cholecystitis is gallbladder disease, which is caused by giardia gallbladder pain parasites — Giardia.
• Top sci fi film by kalozmozi - Issuu
• Kínpad az egész világ | Litera – az irodalmi portál
• Fereg a fulben
• Egy titkos állambiztonsági szervezet, az A.

Hisz "világirodalom" az ő szemében lényegileg európai irodalmat jelent: azt az egységes irodalmi áramot, mely Homérosz óta máig átlüktet európai kultúránkon. Idegen, barbár és egzotikus szörnyek bennem halálos paraziták félelmetes mellékhatásai csak annyiban érdeklik, amennyiben ezt az áramot gazdagították, erősítették, vagy olykor némileg kitérítették útjából. Ezek kívül esnek a "világirodalmon".

Kínpad az egész világ

Faji vagy törzsi irodalmak; mind egy-egy zárt társadalom és kultúra kincse, mely nem tud és nem is akar az egész világé lenni. Az európai, keresztény kultúra az egész világé. Legalább így van szánva. Minden léleknek kitárja kapuját, mint az Egyház. Mindez persze ma avult közhelynek hat.

Kertelés a horror műfajáról, a „világ” filmszínházról és az alien-morfológiáról

Az európai irodalom kezdi elveszíteni egységének és egyetemességének érzését. A modern irodalomszemlélet nagyon is hajlandó minden kultúrában csak faji vagy törzsi kifejezést látni.

Naivságnak vélné, a sajátunkat jelentősebbre becsülni, mint az idegent. Sőt kultúrcsömöre s fogyatékossági érzése bizonyos nosztalgiával néz a távolira, a barbárra.

Ezeket egy sorba helyezi a magáéval. Egzotikus költők listáival, akiknek az európai olvasó többnyire még nevét sem hallotta, s műveiket még az irodalomtörténet írója is csak másodkézből ismerheti. Nekem csöpp kedvem sincs olyasmiről írni, amit nem ismerek közvetlen átélésből, s ami nem érdekel, vagy legfeljebb valami néprajzi vagy történeti kíváncsiságból érdekel.

Az igazi világirodalom nem szörnyek bennem halálos paraziták félelmetes mellékhatásai lehet ilyen. Annak okvetlenül érdekelnie kell teljes egészében. Oly egész az, amihez mindenestől közünk van, mert a saját kultúránk, a saját irodalmi életünk is hozzátartozik, és nélküle meg sem érthető. Ez nem pontosan és terület szerint Európa irodalma.

Nem is Európában született. Ki is árad, idegen világrészekbe, s ott tovább sarjadzik. A homéroszi költészet ázsiai eredetű. Viszont az amerikai irodalom teljességgel az európainak sarja és folytatója.

Tudósítás Többnyire összetolt bútorokkal elbarikádozva vacogtam a szoba valamely sarkában, üveges tekintettel fordultam a falnak egy ölemhez szorított konyhakéssel. They're coming outta the goddamn walls Akkoriban külföldön éltünk, szüleim sokszor késő éjjelig dolgoztak, és mialatt ételeket-italokat szervíroztak unatkozó diplomatáknak, majd hajnalig benn maradtak a konyhán mosogatni, rendszerint magamra maradtam a sötét és kiürült lakásban. Egy izgága fekete-fehér tévé volt egyetlen társaságom. Ez a villódzó médium tárta elém először a gyermeki fantáziában megbúvó rémképeket azokon a hosszú, többnyire veszedelmes éjszakákon.

Vagy például Ausztrália költője, Gordon, nem képzelhető az angol Swinburne és Browning nélkül. Az az irodalmi áram, mely a "világirodalom" fogalmának megfelel, nem is lehet kötve egyetlen világrészhez. És mégis joggal nevezhetem "európai" irodalomnak. Amit európai szellemként ismerek, az ennek az irodalomnak szelleme. Az európai irodalom nem Európában született; de az európai kultúra ebből az irodalomból született. Ez a kultúra - ellentétben a keleti és egzotikus kultúrákkal - az egyéniség hatalmán alapul.

Nagy teljesítményei egyének teljesítményei, akik gyakran idő és tér távolságain át egymásra hatva és egymást erősítve lázadtak a közszellem ellen. Lázadásuk a közszellemet folyton kiemelte önmagából; s így lett az európai kultúra haladó és változó folyamat, melynek valóságos élettörténete van, belső dráma, lelki válságokkal. A keleti egzotikus kultúrák ellenben statikus, konzervatív szelleműek. Emlékeik kollektív, gyakran névtelen alkotások, s nagy alakjaik nem a lázadók, hanem a megtestesítők és képviselők.

Amit képviselnek, az egy zárt kollektivitás külön lelke. Minden látszat ellenére: az egyéni elv összeköti az emberiséget, a kollektív szellem szétválasztja.

Kertelés a horror műfajáról, a „világ” filmszínházról és az alien-morfológiáról

Az ember egyén. S a világirodalom az embernek mint embernek irodalma. Ez az elgondolás ismét ellentétbe állítja az igazi világirodalom történetíróját a mai tudományos divattal. A modern irodalomelmélet az irodalomban is szociális jelenséget lát. A közösség élete érdekli, amelynek egyik életműködése éppen az irodalom. A korszerű tekintet előtt egyre kevésbé látszanak fontosaknak a nagy egyéniségek, a kimagasló alkotások. Fontosabb az átlagíró, aki engedelmesebben fejezi ki a közösség átlaglelkét; fontosabb maga ez a közösség; fontosabb néha a publikum, mint az író, s az irodalmi élet, mint az irodalom.

A nemzeti irodalmak történetében bizonnyal menthető ez a látásmód is. Európa nemzeti irodalmai kétféle szerepet töltenek be. Egyrészt a világirodalom haladó és változó folyamatába szörnyek bennem halálos paraziták félelmetes mellékhatásai.

Másrészt egy-egy nemzeti kollektivitás külön lelkét képviselik és őrzik. Olykor e két irányzat küzdelme teszi ki történetük gerincét; mint a magyarnál. Aki egy nemzeti irodalom történetét írja, annak fontosabb lehet a nemzet, mint az irodalom. A világirodalom történetírójának azonban csak az irodalom a fontos.

Ő túlszállt a nemzeteken. Nem a "közösség lelkét" keresi az szörnyek bennem halálos paraziták félelmetes mellékhatásai. Azt keresi, ami minden közösség számára jelent valamit. Aminek értéke független helyétől. Valami abszolútat tár e relativista hajlamú kor elé: a szellem közös valutáját. Az átlagirodalom nem érdekli: az időhöz s helyhez tapad.

A nagy egyéniségek érdeklik, akik felelnek egymásnak, korokon és országokon át. A "világirodalom" arisztokrátikus fogalom: értékbeli kiválasztást jelent.

Az igazi világirodalomhoz csak a legnagyobbak tartoznak. S az igazi világirodalom-történet ezeknek története. A nagyoké, akik folytatják egymást századról századra, s kezet nyújtanak egymásnak a népek feje fölött.

De maga az irodalom is az. Ki fogja ezt a fogalmat valaha pontosan meghatározni? Egy bizonyos: irodalom nem mindaz, amit valaha leírtak. Még csak nem is minden, amit egyéb, praktikus cél nélkül, tisztán az olvasás gyönyörére, írtak. Sőt napról napra jobban érezzük, hogy egészen különválik az parazita diagnosztikai kezelése mindaz, aminek pusztán szórakoztatás a célja. Mintha ez is csak egy praktikus cél volna; s az irodalomnak semmi köze ilyen praktikus célokhoz.

Céltalan hát? Nem okvetlen.

Oktatás, szórakoztatás, tendencia, mind nagyon jól megfér az irodalommal; csakhogy nem szükséges és nem elégséges. Az igazi cél talán a kifejezés: az írói oeuvre embert fejez ki, emberi attitűdöt a világgal szemben, vagy a világnak emberen átszűrt képét Vagy talán nem is a kifejezés, csak a szépség?